2014. június 7., szombat

2014.06.02. - McBusted - Dublin - The O2



A cardiff-i koncert után egyértelmű volt, hogy még egy koncerten legalább részt kell vennem, mivel ki tudja, mikor lesz újra McBusted? :D

A csarnokhoz reggel mentünk ki, fél 8 felé, majd jött, aminek jönnie kell:  11 óra várakozás :D Eléggé unalmas volt, de legalább az idő jó volt, habár elég felhős volt az ég, de nem zavart, mert tudtam, hogy így vagy úgy, de megéri :)

Olyan fél 1 felé felállították a kordonokat, ahova be is ülhettünk/állhattunk, de folyton rendezgettek minket, így nyugalmasnak nem mondanám a várakozást.
Időközben megérkeztek a turnébuszok, de sajnos a McBusted egyikben sem volt benne :( Az előzenekarok nagyon lazára fogták :D Több órát töltöttek kint a fanokkal, hogy beszélgessenek meg képeket csináljanak, de végül Őket is bezavarták :D

Majd eljött a fél 7 és egyből ki is nyitották a kapukat. Először az O2 priority-sok mehettek be, ami azt jeéentette, hogy kb olyan 100 ember =/ Így mire mi bejutottunk az első sorban már csa ka színpad szélére volt hely, ami azért nem votl szerencsés, mivel ez egy emelkedős színpad és nem lehetett látni a főszínpadot a félkör alakú kifutótól...Ekkor eléggé magam alá kerültem...Szó szerint elkezdtem sírni...nem, nem is sírni, hanem zokogni, ledobtam a cuccaimat a földre, leültem és teljesen összetörtem...Több idegen is odahajolt megkérdezni, hogy jól vagyok e? Mi a baj? De nem tudtam mit mondani. Majd hirtelen elkezdtek kavarogni a fejemben a gondolatok, hogy mit is csinálok most? Ezt miért kell? Hiszen itt vagyok és úgy is jó lesz...
Majd Nettinek az a gondolata támadt, hogy próbáljunk meg felmenni az ülős részre, talán nem küldenek vissza. Hát úgy voltam vele, hogy veszíteni úgysem fogok semmit, ezért felálltunk és felmentünk.

Először eltévedtünk, egy bácsi már jönni is akart oda, de mi magabiztosan tovább mentünk. Nem akartunk lebukni, mivel az ülős jegy sokkal drágább volt, mint az álló, így ha valaki megállít, hogy ellenőrizze a jegyünket, mehetünk vissza...
Mivel Union J-n, a The Wanted-on és a Miley koncerten is fent ültünk fogtuk magunkat és elsuhantunk az ellenőr mellett, aki ránk se hederített, mivel látta, hogy magabiztosan megyünk a helyünk felé...Netti csak fogta magát és leült az első üres helyre, ami remek hely volt, mindent lehetett látni :D

Amíg a koncert el nem kezdődött teljesen be voltunk parázva, hogy majd valaki ideül, minket meg visszaküldenek az álló részre, ahol már kb 10.000 ember volt...Egész végig azt meséltem be magamnak, hogy ide senki nem fog ülni, ez a hely a miénk stb...
Majd jöttek az előzenekarok, akik között volt egy új is, a Hollywood ending...OMG!! Szerintem ez az együttes is belekerült az imádat körömbe! :D Iszonyatosan jók voltak, és tökre őrültek! :D Mindig felszöktek a színpadra, pedig nem is ők voltak soron :D

Miután Ők lementek, már csak egy volt hátra: A McBusted :D Iszonyatosan remegtem, de végül körbe néztem és képzeljétek! Mindenhol ültek, kivéve a mi sorunkba! :D Ez valami sors keze dolog volt :D És nem is véletlenül...

Szóval, jött a McBusted :D A jól ismert "Vissza a jövőbe" stílusú introval és belépővel :D Hihetetlen az az intro! Szerintem az eddigi legjobb és ezt nem is lehet felülmúlni! :D Majd James és Matt kiszállt a DeLoreanből, és megjelent a McFly is a színpad alól, és kezdtek az Air Hostess számmal :D


Kb. az 5-6 számnál kiderült, hogy miért üres az a sor ahol ülünk: Fentartották az előzenekaroknak, hogy onnan nézzék végig a show-t :D Igaz, csak 1-2 számot maradtak ott, de annyira jó érzés volt :D Velük énekelni az "Obviously"-t :D Annyira őrültek, főleg a Hollywood Ending srácok :D De végül csak annyit láttam, hogy fogták magukat és elfutottak valamerre...Szóval ennyi volt, de már ezért is megérte :D

A "Sleeping with the light on" számnál egy kicsit elérzékenyültem, főleg, amikor James kiállt a kifutóra, megvilágították és ott gitározott és elkezdte énekelni a számot...Ez az a szám, amiatt annak idején elkezdtem gitározni, mert annyira megtetszett, ahogy James a klip elején gitározik. (Klipp ITT). Tökre elérzékenyültem, majdnem sírtam is, de visszafogtam magam, csak 1-2 könnycsepp jött ki.

A kedvencem a "Star Girl" volt, ugyan is, akkor egy nagy UFO alakú színpadon ereszkedtek le a közönség felé, pont előttünk :D Így szinte csak egy karnyújtásnyira voltak! Ezen a színpadon előadtak kb. 4 számot. Annyira édesek voltak, még Danny egy táncot is előadott! :D A "Room on the 3rd floor" is nagyszerű volt...Annyira jó érzés, amikor csak azt hallod, hogy a közönség énekel és senki más...Felejthetetlen :)


Személyes kedvenc volt még a "Who's David?", mivel ez a szám az, ami leginkább tudja jellemezni a mostani érzéseimet. Vannak benne sorok, amiket én gondolok másokról és ami teljesen igaz most rám. De ezeket nem akarom leírni :) A lényeg, hogy jó volt ezeket akkor ott "kiénekelni" magamból, mert sokat segített :)


Az utolsó számok voltak szinte a legjobbak, mivel megint voltak szív alakú konfettik, óriás labdák és minden amit szeretnél :D

Nagyon, de nagyon jól éreztem magam, hiába ültem fent és hiába voltak messze, valahogy még is azt érzem, hogy a kedvenceim közül Ők állnak hozzám a legközelebb, mivel Ők voltak az első fiúbandák az életemben és ez egy olyan, valami, amit senki nem tud elvenni tőlem. Őket szeretem a legjobban, mert tudom, hogy Ők indítottak el annak idején az úton, ők mutattak meg új dolgokat és miattuk lettem az, aki most vagyok :) Hihetetlen érzés, hogy "otthon" senki nem tudja kik Ők, de ebben az országban mindenki ismeri Őket, mindenki tudja kik Ők, mindeki énekli a számaikat. Hihetetlen érzés a tömeg közepén állni és énekelni a tömeggel és Velük. Alig várom a következő állomást :) Mr ha lesz... :D

Addig is a következő megálló: Fusion Festival, Birmingham :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése